Eszement jó bort hörpöltünk Dorkával, aki szerint a bor őszies illatokkal köszön, szerinte az egésznek van egy ilyen kicsit lenyugvó napos fílingje, remélem, nem a lenyugvó csökkenő erejére célzott, finom utalásféleképpen. Mi több, Dorka kandallót vizionált, ami előtt aszaltszilvát, diót és Leerdammer sajtot pampog az ember (asszony), meghitt beszélgetés közepette.
A bor téglába hajló színe jelzi ezt a bizonyos őszies-lenyugvó napos izét, ám dinamikája csöppet sem lankatag, azaz a sav-vörösborédesség-játék hibátlan. A bor nem nagyon könnyűvérű holmi, pár pohár után betelsz vele. Tehát: rőt, rétegzett illat, hulló levelek, sőt, távoli avarégetés, gomba és (aszalt)szilva nyílik ki a tökéletes mákos illatában (szellőztetni érdemes), fincsi, játékos egries sav savát 5-6 közé tippeltem (ahogy van szekszárdi meszes sav, etyeki vagy somlói hűvös sav, vagy mondjuk sangiovésé-s chiantis sav, úgy van fincsi egries sav is). Az aftertaste-ben intenzív csipkebogyó-leki, az egész intenzív, erős, tüzes (12.6%, erősebbnek tűnik).
Ez az 1999-es Gergely Bástya Egri Bikavér 89.6 ponttal nyert aranyérmet a dunaszerdahelyi MUN-DUS 2015-ön, ahol 15 ország 620 bora között az egész magyar vörösbor-élmezőny palackjai is versenyeztek. Bikavérrel nemigen szokás nyerni, Dula Bence bordeaux-i érmei mellett az utsó évtizedben tán ez az egyetlen komoly arany. A Gergely Bástya Román Péter műhelye, melyet május elején néhány dán és svéd tulajdonostárssal közösen hozott létre.
