A Hilltop mindig jó volt a friss borok súlycsoportjában, ám immár nem egyszerűen jó, hanem nagy borok is készülnek a pincészetben. A Kamocsay-borcsalád, amely egyenlő a prémium borok részhalmazával, egyesíti a frissességet a mélységgel, némelyik tétele (a szédületes olaszrizling például) világszínvonalú, egyedi karakterű, nagy bor (amit a sűrű idei honi és nemzetközi éremeső is bizonyít).

Másfél évtizede csócsálgatok Hilltop borokat a klasszik cserszegitől a biankán át a muzeális traminiig vagy az irsaiig, mindig tiszta és profi és jóárasított innivalók voltak, melyeket a közértekben is le lehet emelni az egyre jobb borpolcokról. A borok az idők folyamán egyre teltebbek lettek, mintegy párhuzamosan azzal, ahogy az alapanyag felvásárlásáról áttértek a saját ültetvényekre. Az alaplapot ma a hétköznapi borok, a Hilltop kategória képezi, a fedlap vagy a piramis csúcsa a Kamocsay-borcsalád, az etikett mindkét kategóriában ízléses és egységes. Valahogy az egész Hilltop általában ilyen egységes, s bár az elmúlt válságos években volt némi hullámvölgy, mára borológiailag a csúcsra ért a pincészet.

Eleinte (1994-től) járták az országot és felvásárolták az alapanyagot, ma már magyar viszonyok között irdatlan 560 saját hektárjuk van Neszmélyen és Szekszárdon, itt 120 hektár. A story ’93-ban kezdődik, ’98-ban Kamocsay Cserszegije az Év fehérbora a Wine Challenge-en (az angoloknak nem jött össze a cserszegi fűszeres kiejtése, ezért az unprounanceable wine-t Woodcutters néven forgalmazták), „Kamó” ’99-ben Év Borásza, satöbbi. Kamocsay nyugodt profi, a ritka nem szakbarbár, kultúra-fogyasztó borászok egyike, borcsaládja tehát ma már a legjobbak közé tartozik a honi fehérbor-piacon. „Itt nincs hordó, ez egy filozófia. Ez itt nem az újvilág, ahol mindig megfelelő a hőösszeg, és hordózni kell a vastag bort: az északi borhatár közelében vagyunk, és itt kell illatos-ízes-telt bort készíteni.”  És tévedés, hogy a reduktív bor rövid életű. Valahogy megadatott, hogy több időutazásba, muzeális jellegű kóstolóba bonyolódtam a minap (Bock, Mala, Vylylan), a 20-25 éves, hibátlan borok azt tanúsították, hogy a jó borászok-pincék mindig is tiszta és jó borászkodást folytattak, miközben egyre jobbak lettek a boraik. A (szekszárdi vörösöket kivéve) mindig reduktív muzeális Hilltop-borok közül a soproni Sauvignon blanc 1996 annó újzélandosra hangolt tételből ma is intenzív, friss és koncentrált, gusztán növényes ízképű borrá (borsó, zeller, fehérgyökér) mélyült, az ugyancsak soproni alapanyagból készített Pinó 2000 ugyancsak feltűnően jó és friss és intenzív és meggyes és eleven, a jó kis soproni savak szépen őrzik a borok virgoncságát. Vicces látni, ahogy a gyümölcs aszalt gyümölccsé válik a Pinot gris 1993-ban, hogy minden tételben szép palackbuké alakult ki a bornak a levegővel a dugón át folytatott hosszú, visszafogott diskurzusa során, és hogy a sav, ami legtovább berreg a palackban, hogy fárad-lágyul le némely lassan  bedöglő, a végén tartó tételben (Neszmélyi Chard 2001 virgin, ugyanaz 1999).  

A mai hilltopok közül erősnek vélem a kristályos-ásványos-viaszkos-maszkulin-gyümölcsös telt Pinot gris 2013-at, az őrült érzéki, szalmás-levesfűszeres-szexi-tüzes Olaszrizling 2013-at, vagy a remek Merlot 2031-at és a Kékfrankost 2009-ből.

A képeken a minap az étteremben készült rétes keletkezésének egyes fázisai láthatóak néhány zsánerféle mellett.

Hilltop Borhotel és Étterem

2544 Neszmély, Melegeshegy
GPS: 47°43'32.35"N 18°22'41.69"E
Tel.: 06-30/515-2328; 06-30/219-0116
Fax: 06 34 550 441
E-mail: hotel@hilltop.hu