Többek közti simenonitisben is szenvedünk.
E tünetcsoport fő jellemzői: egész napos Maigret-olvasások, ezek a napok mehetnek a levesbe, nem jók semmi másra, ha reggel elköveted azt a hibát, hogy Maigret-t veszel a kezedbe, az a nap már semmire sem jó. Az emberiség jelentős része szenved simenonitisben, ilyenkor egyik kötet követi a másikat, „jómagam 12 regényét olvastam újra 11 nap alatt”, mondja André Gide. A dolog veleje, hogy egyfelől a Maigret-k hihetetlenül atmoszférikusak, ha az ember meg akarja ismerni a végtelen és csodálatos francia kultúrát, két dolgot kell olvasnia, az egyik az Eltűnt idő nyomában, a másik a Maigret-k. Megismered Franciaország szagát és hihetetlen karaktereket, hiteles és végtelenül sokféle figurát, akiket Párizsban, vagy a tengerparton, vagy valamelyik canal mentén, vagy egy falusi iskolában jelenít meg az amúgy szexmániás szerző, pompás prózában, mely lassú tempóban bontja ki a bonyodalmakat, úgy folydogálva, mint a Szajna. A korai Maigret-k (harmincas évek) még túl színesek, kiforratlan a stíl, mely az ötvenes években érik be, mint a jó calvados: eszköztelen, pontos, láttató, igazi epika ez, mely nem követel munkát tőled, rendes krimi, amin nem kel gondolkodnod-dolgoznod. Ezért aztán a simenonitis periodikus hullámokban jön, mint a váltóláz, kb három éves a forgási sebessége, ekkor lehet újraolvasni a Maigret-ket, így az élvezet megadatik vagy háromszor, mire megjegyzed és felismered őket.
És, és. Az ember meghökken, Maigret mit összeiszik. Főleg sört, vagy loire-i fehérborokat, esetleg almabort (reggelire, májashurkával…), és calvadost. Calvadost a Remarque Diadalívében is isznak (de e könyvvel egyelőre modoros túlemeltsége okán nem tudok dűlőre jutni, olyan, mint egy görcsösen játszó színész, aki túl jól akar játszani, a szerző „képtelen ellenállni a művészet legdurvább csábításának, és zseni akar lenni”, mondja Borges az Al Mu’Taszim-novellájában), szóval maradunk a Maigret-féle Calvadosnál.
Az 1942 óta eredetvédett calvados vagy félszáz fajta normandiai keserédes és savanyú léalmából készül, azért alma, mert a táj hideg a szőlőnek, márpedig tisztességes occidentális polgár mindenből kihozza, ami lehet, imígyen az almából csodát desztillál, mely boldoggá tesz, végül is ez a szesz dolga. A calvados tehát almaborból (cidre) kétszer lepárolt almakonyak tkp. minimum két év tölgyhordózással, az ötévesnél öregebb a VSOP. Azért ezt a calvadost ajánljuk, mert közértben is kapható, az Aldiban 4499 ft-ért vesztegetik, a 2012-es spirituszversenyen ezüstérmet nyert, borostyánszínű, őszies,visszafogott gyümölcsillatú, csípős, 40 %-os, de elegáns, jó balanszú párlat, mely jó aperitif ill. digestif, lehet az étkezés közepén inni, ez a trou normand, normann lyuk, jó sajttal (Livarot) és olajbogyóval, illetve desszertekhez, csilis fekete csokihoz, kávéba döntve és pompás koktél-alap persze. Legjobb magában, lassan, vagy fél óra hosszat fogyasztva egy konyakos vagy calvadosos pohárból, szobahőmérsékleten, Maigret-t olvasva.
COUPERNÉ Calvados VSOP, 4 499 Ft/üveg
