A kulcsszó az összhang
Volt egy kis kerülőutam odaát (https://24.hu/poszt-itt/2017/01/16/tompa-csuszkalni-a-semmi-peremen/), nem mászkálhatok és főleg nem ihatok annyit, mint szoktam volt, leszűkítettem a borügyet az életemben, ami szinte teljesen kitöltötte-fölfalta az időmet a kétezres években. Marha jó volt, imádok enni-inni, még fizettek is érte, néha nem is rosszul, és keresztbe-kasul beutaztam Európa legszebb tájait, valakinek ezt is meg kell csinálni. De immár csak olyasmivel foglalkozom, ami érdekel és amit szeretek, ennek jegyében összetrombitáltam pár jó szájú és művelt borbarátomat, akikkel koronkint kóstolni fogjuk azt, ami érdekel minket.
TOMPA IMRE
Most pár chardonnayt és pinot-t forgattunk poharainkban (valamint Tornait és az egyik tesztelő, Orbán Gergő boraiból is szemügyre vettünk párat, ezekről külön posztban fogunk megemlékezni). Amikor csúcsra járt az életemben a bor, csináltam egy rádióműsort, ami majd’ egy évtizedig ment, vagy hat évig bíráltam a Concours Mondial des Bruxelles-en, és a Figyelőben volt egy népszerű rovatom vagy egy évtizeden át, abba irkáltam ilyesmiket, áldozatos munka volt minden héten írni egy ilyen borajánlót, bő félezret végül is. De régi fényem megkopott, felnőtt egy új, profi boríró generáció, miközben a borblogok-site-ok jelentősége háttérbe szorult valamiért, valamint most inkább elmennék árufeltöltőnek, vagy a szervestrágya-kiszerelő vállalathoz anyagmozgatónak (ez asszem olyan ludasmatyis duma), minthogy a Figyelő delejes tulajdonosnőjének vagy a jó fekvésű főszerkesztőjének dolgozzam, akik udvari szócsővé züllesztették e hajdan kitűnő lapot, mely még a hardcore kádárizmusban is afféle opponens, szakmaiságon alapuló, okos elit kis hetilap volt, nemhogy aztán Martin József Péter, majd Lambert Gábor alatt, akik megengedhetetlenül profi és kozmopolita és nyitott és kitűnő arcok voltak, pláne a mostaniakhoz képest. Még annyit, hogy videobloggá fejlesztem ezt a dolgot, amint úrrá leszek szörnyű lustaságomon.
Mi értelme az efféle borleírásoknak? Túl azon, hogy jó esetben orientálhatja a fogyasztót ésvagy a termelőt, a pohár bor nemcsak egy magas élvezeti értékű élelmiszeripari terméknek álcázott legális drogot rejt, hanem része egy ország kultúrájának és kínosan sokat elmond róla. A burgundikat nézegetve pl az ember meggyőződhet arról, hogy harmonikus kultúra hozta létre őket: gazdag, mégis jó ivású, mély, mégis könnyed borok ezek, a kulcsszó az összhang, nem lóg ki se a sav, se az alkohol, se a tannin, se a hordó. És lehet, hogy túlzás, de mindig eszébe ötlik az embernek néhai id. Konyári János bon mot-ja, aki egyszer azt nyilatkozta a BORIGÓ-nak, hogy a csinálhatunk mi vörösöket ezer évig, sohse fogunk tudni olyanokat készíteni, mint a franciák…
A magyar pinot valahogy általában elég tré, nem egyszerű, miért nem talál magára nálunk ez az ősi, alapvető fajta, mely ugye Burgundia maga, többnyire vézna (ezt karcsúnak és törékenynek nevezik mifelénk), savankás és üreskés és egysíkú, egy-két kivétellel (mindenekelőtt ilyen Nimród 777 nevű bora, melyben bizonyos mélységet és szép hordóhatást érezhetni). Leginkább a kultúra és a folytonosság hiánya lehet az oka, hogy a pinot, mely szülőföldjén mély és harmonikus tud lenni, nálunk nem találja magát az istennek se, a bordói fajtákból vagy a kékfrankosból sokkal borabb borok képesek készülni, mint belőle. Nem egy könnyű fajta szőlőállat, és burgundi meggyökerezését sem előnyös termesztési tulajdonságainak köszönheti valszeg, hanem hogy Merész Fülöp, majd Jó Fülöp herceg a XIV. században egy afféle eredetvédelmi jellegű intézkedésekkel befolyásolta a ciszterciek által kiszelektált kék burgundi fajta evolúcióját.
A legjobban a tetszett a
2009 Frédéric Magnien Charmes-Chambertin Grand Cru
Pinóbarna, gombás-gyertyafüstös, avaros illat, klasszik óburgundi íz egyszerűen csendülő, kerek harmóniával, fiatalos savtérképpel. Száradó piros bogyós gyümik (cseresznye) emléke, gyümölcsös-málnás-konyakos-fagiforos felhanggal díszített elegáns kortytörténet hosszas lecsengéssel, olyan arany középutas, elegáns holmi, mely még mindig nem érte el életgörbéje csúcsát, egy-két év. Még mindig tannin dereng benne és még mindig fiatalos, magas szintű elementumok elegáns egyensúlyát és a múló időt mutatja, 92 pt/TI
WineSofa, február 24. · Instagram ·
Last night our friend @tompadoctor organized a PN tasting. This was the #wine of the night for us. Fresh, young, fruity with amazing ageing potential! #burgundy #charmeschambertin @burgundypeoplepassionforwine @burgundy_winelover #winelover
Ercsey Dániel
és egy fehér:
Fevre-Fevre Chablis Grand Cru Les Preuses 2011, 92 pt
A fehérek is kurva jók: általában nem olyan élesek a savak, mint a magyar savak, ebben a cuccban is határozottak, de kerekek, citrusos-gyöngyvirágos illatok, telt kortyok, lendületes holmi, mintha kis ásvány derengene ajkainkon, és jó balansz minden palackban.
A jury: Koltai Piroska, Ercsey Dániel, Pallagi Ferenc, Vajda Róbert, Orbán Gergely, Izsák Norbert, Tompa Imre
